Daniel kint van már rég a hjoból és utána megyek kilépek és meglátom a nagy fákat. Hátrafordulok és megkérdem Thundert - Hogy nöhetek meg ekorára? - és várom a válaszát. Ránt egyet a vállán és elindul körülnézni. Utána megyek és megkérdezek valami mást. - Milyen élölények vanak itt? - és közben a nyomában vagyok Thundernek.

Repülök tovább és azt mondom Yun-nak. -Ezen a bolygón Namek harcosok élnek, igen erösek és jó barátok nemsokára ugy is meglátod hogy ha oda értünk a falujukba. Mondtam és néhány perc repülés után megérkesztünk a faluba és észrevetük a nagy pusztitást. Én nagyon meglepödtem és ideges is lett a látványtol amitt láttam mível mindenhol nameki hulák voltak és a falu is elégé megviselt volt, rögtön a tülélöket kerestem és találtam is és megkérdeztem töle hogy mitörtént.

Ahogyan repülünk csak nézzegetem a gyönyörű tájat és nem is szolalok meg mikor egyszer csak odaérünk egy faluhoz ahol szinte mindenki halott és ekkor odaszólok Thunder-nek:-Úgy látszik valaki már megelőzött minket.
-De most mi tévők legyünk?
Ekkor Thunder csak keresgélni kezdett túlélő után és talált is egyett akitől sok mindent megtudott és vártam hoyg mit fog mondani.

Megálok Thunder melet és megyzolalok - Ahogy érzem más nem maradt életben. - és legugolok. Halgatom mit mond a nameki Thundernek de nem sokat tudok kiveni az állandó szenvedése miat amitöl köhög és vérzik. Fálálok és mondom Thundernek - Kiásom a sirjukat ,hogy el tugyuk öket temetni tiszteségesen. - és elkezdek ásni.

Hát elég sok a halott és gondolatban már majdnem megsajnáltam őket de semmiképp nem mutattam ki mert hiszen ezek a namekiek sokkal gyengébbek voltak és így az ő bajuk ha nem tudják magukat megvédeni bár tudásuk biztos eltér a mijénktől és talán jó lett vagy jó lenne még megtudni valamit tőlük és talán valami hasznosat is tanithatnának nekünk és épp mennék közelebb Thunderhez hogy akkor most hova mehetnénk mikor meghallom Yung szavait:-Elkezdem ásni a sirukat hogy legalább tisztességben nyugodjanak békében.
Erre én ideges lettem és amint elkezdett ásni Yung odaugrottam egy szempillantás alatt és arcon rugtam amitől egy kicsit a földön csúszott majd torkaszakatamból üvöltöttem:
-Hiába ezzel már nem tudsz nekik segiteni és csak az időnket vesztegetjük!!!!
-És inkább azon törnéd magad hogy te ne juss ilyen sorsra és még talán akkor még bosszút is álhatsz azon aki ezt tette velük.
És erre vártam hogy mit fog lépni.

Daniel már megint provokálta a harcot és mikor megrugot és lekerültem a füldre gondolkodtam a szavain. Felülök és nézek Danielre hirtelen elindulok felé és gyomorba vágom. Térde esik és azt mondom neki - Boszut is fogok álni de van benem együtérzés. - és folytatom tovább az ásást.

Amint megrugtam Yungot azt reméltem hogy végre lessz benne bátorság és végre legalább engem megtámad vagy egyből elkezdi felkutatni a bünösöket de nem így történt, hanem csak annyit éreztem hogy gyomorszájon üt és én a térdemre esek aztán mikor ujra felállok megint azt látom hogy Yung folytatja az ásást.
Nyugodtan felállok majd leporolom a nadrágomat és egy jó nagyott szivok a helyi levegőből és utánna egyszer csak elkezdem az összes holtestett szénné égetni aki csak látok és nem hagyok semmit belölük majd Yung mellé szállok le és csak nézzem egy ideig némán de végül megszóllalok:
-Nyugidjanak békében emléküket majd megörizze valaki de most nics időnk elfecsérelni az időnket ostobaságokra.
Majd hátatforditok és csak nézzek az égre.

Daniel elégete a namekiek testét és aztán hátat forditot nekem a ,hogy befejezte a mondanivaloját. Ökölbeszoritom a kezemet és egyre idegeseb leszek de ekor mondom magamban -{ Nincs értelme most harcba kezdeni. }- és felszálok és elkezdek kutakodni.

Csak néztem az eget és egyre jobban tünődtem hogy vajon most hol lehet az aki elkövette és probáltam egyre jobban koncentrálni hogy hátha megérzek valamit a levegőbe még ha csak egy apró dolog is az de nem történt semmi.Aztán utánna körbenéztem és csak azt láttam hogy Yung valami kereshetett de inkább nem szóltam semmit rá mert csak felidegesitettem volna magamat így hát újra megprobáltam és koncentráltam és ekkor egy nagyon apró erő megmozdulást éreztem és azonnal felkiálottam:
-Hé!!!
-Valamit megéreztem abba az iránmyba..-és kezemet arra mutattam.
-Szerintem induljunk el arra!!
Vártam a válaszokat..

Mikor halotam hogy Daniel megérzet valamit akkor feláltam és megfordultam aztán azt mondtam. -Akkor megnézük kivan arra és imátkozon ha ö volt az aki ez tete mert ezt nem hagyom ennyiben. Mondtam és ökölbe szoritottam a kezem aztán annyira mérges lettem hogy a levegö szinte fort körülötem. Mikor Daniel melet elsétáltam észre vetem hogy meglepödöt, aztán felszáltunk.

Mentem Thunder és Daniel után és reménykedtem ,hogy megtaláljuk aki ezt tete. Meglátok egy tisztást és kiáltok Thundernek ,hogy egy kicsit leszálok majd utánatok megyek. Leszállok ésmegvárom míg elmennek. Elmenek és dühböl elengedem a haragot ami bennem gyült fel. Elkezdek lövöldözni össze vissza amig ki nem tomboltam magam. Felszállok és utánuk megyek.

Ahogyan repültünk éreztem mindenkiben a dühöt és én se nagyon voltam a legjobb kedvemben de probáltam minnél inkább higgatnak lenni és inkább tisztán akartam látni és nem pedig a dühtől csak össze-vissza lővöldözni meg csak idegesiteni egymást hanem minél inkább azon voltam de szerintem mindannyian azon voltunk hogy megtaláljuk a felelősöket.
Ahogyan repültünk és már egy egész tisztást átrepültünk és egy nagy erdő belsejében repütünk hirtelen a távolban valami hagokat hallhatunk mindannyian és egyből jeleztem hogy kövessenek. Ahogyan egyre jobban hallotuk a hangokat intettem hogy már ne repüljünk gyorsan és probáljuk meg az erőnket minél jobban eljetenünk ne hogy észrevegyenek és ekkor mikor már leszálltunk a bokros közé meglátuk öket, egy őrjárat vagy csak el tévett kalandozok bár akkor nem lett volna rajtuk valamiféle egyenruha.
Suttogva beszéltem a többiekhez:
-Na szerintetek mit tegyünk velük?
-Van kedvetek egy kis csihi-puhihoz vagy inkább legyünk humánusok és csak menjünk oda hozzájuk és csevegjünk el velük hátha megtudunk tőlük valamit.
Közben megáltak azok akiket figyeltük és vártam mit reagálnak a többiek.

Mikor Daniel megkérdezte ,hogy mit csináljunk én az választotam ,hogy kérdezük meg öket.- Nem akarok elhamarkadotan nekik rontani. - mondom és felálok ,hogy köszönyek nekik. Mikor ki állok eléjük köszönök nekik és elkezdenek sutyorogni egymás közt. - Ki vagy - kérdik töllem rámfogva a fegyverüket. - Én egy utazo vagyok aki ere járt. És ti kik vagytok. - kérdezem töllük. - Nem rád tartozik! - kiabálnak rám. Én meg mondom - Nem kell idegesnek leni. - mondom nekik. - Szorakozol velünk? - kérdezik. - Nyugi már. - mondom megin és ekkor rámlönek mindanyian.

Mikor Yung azt mondta hogy inkább megkérdezz tőlük ezt-azt selytettem hogy ezzel a leg nagyobb hibát követi el de inkább ráhagytam és arra számitottam hogy jól porrúl jár így hát hagytam és csak figyeltem az eseményeket.

Miután elkerültem a lövéseket viszamentem Thunder és Danielhez. - Hát ezek nem barátok. - mondom nekik fejemet rázva.- Szerintem kapjuk el öket. - mondom ketejüknek és Thunder bele is megy de Daniel megtámadja öket még mielöt felkészültünk volna. Meg öl vagy hatot aból a kis csoportból és négy el akar menekülni de Daniel öket is meg akarta ölni ekkor Thunder elé ált és azt mondja - Elkapni nem megölni. - és míg thunder Danielel beszél én adig egyet elkapok közülük.