üdv az oldalon látom Gogeta már adot Ki-t de én még 15Ki-vel megtoldom mert nekem nagyon tetszett. Csak így tovább

Elsönek üdvözölek az oldalon.

A törid nagyon jó lett, még tudtam volna tovább olvasni ha írtál volna, de nem írtál. (de persze nem gond, mert így is jó lett.)

Meg kapod a 185ki-t és még +50-ki-t mert aszem még ez is jár. Szóval összesen: 235ki.

Daniel vagyok, 18 éves és csillagharcos.Az egész családom mind tisztavérü csillagharcos volt és erre mindig büszke voltam de amit legelöször megtanitott nekem apám az hogy az ellenséget soha ne becsüljem le és mindig figyeljem ki a gyenge pontját és akkor bárkit le tudok győzni. Sose felejtem el amikor még kicsi voltam és még a Vegeta bolygón voltunk, hogy sokszor odajött hozzám, lehajolt hozzám és csak annyit mondott: -Figyeld az ellenséged minden mozdulatát mert egyszer hibázol és az akár az életedbe is kerülhet. 8 éves korom után miután apámmal együtt elhagytuk a Vegeta bolygót és számomra egy ismeretlen bolygora mentük akkor kezdődött el minden akkor tanultam meg hogyan kell reülni, harcolni akkor használtam a Ki-met igazán és akkor döbbentem meg rá hogy akár mire is lehetek képes csak akkor még nagyon gyenge voltam. 10 éves koromra már tudtam a félkezeből rendes energia sugarat löni, teleportálni, és rá egy 2 évre képes voltam hogy két kezembe egy olyan energiagömböt hozzak létre megy apró szikrákat szór és a robbanása sokkal nagyobb mint egy egyszerü energia lövéssé vagy egy sima KI lökésnek. Talán ennek az oka annak vagy talán nem is tudom minek de mikor tudtam használni ezt a tecnikámat arra gondoltam hogy mennyi mindent el pusztithatnék és hogy ezzel egyszer én leszek a legerősebb és onnantól kezdve bármit amit eltudtam pusztitani azt mindenképpen elpusztitottam és még apámat kértem arra hogy tanitson tovább és edzzen továbbra is velem úgy mint ahogy eddig de ő erre nemet mondott és onnantől kezdve állandóan nagy vitáink voltak mignem egy nap odajött hozzám és így szólt:
-Azt hiszed ha minden amit tudsz csak úgy elpusztithatsz? Rá néztem amekkorára csak lehetett olyan mosoly jelent meg az arcomon majd válaszoltam: -Miért talán van olyan dolog ami idehuz minket és van értelem hogy megtarsuk? Inkább lesszek napról napra erősebb és ha kell nem alszok semmir és egy nagy elpusztittom ezt az egész bolygot.
Erre nagy hévvel közelebb lépet apám és kezét legyintette felém amit én elkaptam majd jól megszóritottam amit térdre esett és az ördögi mosoly még mindig az arcomoin maradt.
-Tán nem elgyengőldtél apám? Hova lett az a nagy harckedv az edzések és, hogy minél erősebbek legyünk?!
Apám nem vékaszolt semmit hanem inkább felakart állni, de engem ekkor elkapott egy olyan erő amit még nem is érezeztem egy sokkal nagyobb erő ami nekem volt és körülöttem egy aura jelent meg és sokkal erősebbnek éreztem magam mit azelött és nagy düh keringett a testembe és nem törödve semmivel az egész kezemmel átütöttem apám testét és holtan esett a földre. Ezután elmult a hatás és dönbenten néztem a holtestét és nem birtam elfogadni hogy meghalt hiszen bármennyire is utáltam az utóbbi időben nem akartam megölni és ezt már 6 év után is eltudom mondani de a pusztitás még mindig a lételemem.......